Egy kapcsolat vége mindenképpen veszteség, ha jó volt, ha rossz, akkor is kapcsolat. Ha ez még ráadásul toxikus is volt, azaz vitákkal, leértékeléssel, kontrollal, ne adj’ isten fizikai bántalmazással terhelt, akkor -bár élhetjük meg nyereségnek, hogy véget ért- az önértékelésünk romokban fog heverni.

Ha még emellé az is kiderül, hogy a másik félnek van már valakije, vagy volt közben, azzal megint csak a saját „okéságunkba” vetett hitünk omlik össze. Egy toxikus kapcsolatban nyilván mi is követtünk el olyan dolgokat, amiket korábban nem is gondoltunk volna magunkról, ezek sok esetben teljesen normális énvédő reakciók, vagy épp túltelített érzelmi helyzetekben előbuggyanó viselkedések, melyekre később szintén nem vagyunk büszkék. Egy szó mint száz, amikor kikerülünk a dologból, többnyire nagyon nem vagyunk jól még önmagunkkal sem. Bár örülnünk kéne, hogy véget ért egy őrület, többnyire mégse ezt érezzük. Egyrészt van egy gyász és néha önvád, „ha többet tettem volna, akkor nem így alakul”, másrészt van egy hiányérzet, ami körülbelül olyan, mintha drogról akarnánk leszokni, hisz a napi veszekedések után nagy üresség és csend tölti be az estéket, és lehet a másik félnek egy erős önmagadba beépült lelki kontrollja feletted, azaz van egy introjektált autoritás.  Ez olyan, mintha még mindig tőle függenénk. Na és mindez még társul egy rendkívül alacsony önértékeléssel, a jövőbe vetett kilátástalansággal.

Mit lehet tenni?

Az eleje nagyon nehéz, álmatlan éjszakák, indulatrohamok, önvád, érzelmi hullámvasút. Ilyenkor csak valami tudatos figyelemeltereléssel tudsz üzemelni. Ez egy zombi üzemmód, ami pár hétig eltarthat. Ha tudsz sportolj, kösd le magad valamivel, beszélgess barátokkal, ventilálj, nézz filmeket, lehet, hogy valami gyenge nyugtatót is bevehetsz, ha nehezen megy az elalvás. (Az alkohol csak ideig óráig jó, inkább ne, én azt javaslom, mert csak túlreakciókat vált ki)

Amit ne tegyél: már ne agyalj azon, mit tehettél volna másképp, ne elemezd a másikat. Vannak oldalak, videók, melyek segítenek felismerned, hogy egy mérgező kapcsolatban vagy és meg tudd hozni a döntést, hogy ki kell lépned, de ha már kiléptél, a másik megmentését, vagy akár megértését már elengedheted. Neked magadra kell fókuszálnod. És persze magadat se elemezgesd. Benne voltál egy olyan helyzetben, talán évekig, ahol nem normális interakciók zajlottak. Nyugodj meg, a legtöbb ember képes akár extrém agresszióra is, ha a helyzet olyanná alakul (ahogy látjuk is, pl. háborúkban). Vagyis ne vádold magad.

Bár gyászolsz, veszteség ért, arra figyelj, ne ragadj benne sokáig az önsajnálatban. Nagy dágvány és el lehet benne merülni, és amíg abban vagy, az még mindig a múltról szól, és nem tudod a jelenedet megélni és ezzel a jövődet építeni. Ha tudsz, keress fel egy szakembert, akihez ebben a nehéz helyzetben tudsz segítségért fordulni.

Később  lehet, hogy érdemes azon dolgozni, hogy feltárd, bizonyos mintázatok miért alakulnak ki a kapcsolataidban, vagy épp otthonról mit hoztál, mit is pakoltak be neked korábban, miért veszel fel bizonyos pozíciókat, ehhez se árt pszichológust keresned. De ez nem az első napok, hetek feladata.

Fókuszálj magadra, a saját életedre. Keress önjutalmazó helyzeteket, vagyis, ahol jól érzed magad, ahol okénak érzed magad. Hogy ez kinek mi, arra nincsenek egységes receptek. Van aki ilyenkor pasizik/csajozik, van aki a sportban, van aki a családjában, vagy barátok közt találja ezt meg, van aki megjutalmazza magát valami tárggyal, ruhadarabbal, stb. Ne foglalkozz volt párod életével, amennyire tudod minimalizáld a kapcsolatot, ne nézegesd a profilját, csak a legszükségesebb kommunikációra hagyatkozz. Keresd meg magadban, hogy mitől is vagy te OK.

Ha netán megtennél valamit, de valamiért nem mered, kérdezd meg magadtól, hogy ki miatt nem? Ha rájössz, hogy egykori párod,, esetleg szüleid korábbi intelmei miatt, akkor jó úton vagy ahhoz, elkezd a saját felnőtt életedet élni és önmagad lenni.

Azt se agyald túl, hogy mikor lesz és milyen lesz a következő kapcsolatod. Előbb rakd magad rendbe, aztán majd alakulnak a dolgok.

Fókuszálj az ITT és MOST-ra. Vagyis se a múlt, se a jövő ne okozzon benned feszültséget. Csak a mai nap, csak a jelen, az legyen OK.

És hogy ez mennyi idő, mire rendbe teszed magad? Na ez jó kérdés. Kinek mennyi, de adj magadnak időt, akár 1 évet is.

Strbik Ferenc
Pszichológus