Egy kapcsolat vége mindenképpen veszteség, ha jó volt, ha rossz, akkor is kapcsolat. Ha ez még ráadásul toxikus is volt, azaz vitákkal, leértékeléssel, kontrollal, ne adj’ isten fizikai bántalmazással terhelt, akkor -bár élhetjük meg nyereségnek, hogy véget ért- az önértékelésünk romokban fog heverni.

Tulajdonképpen az év bármely napja alkalmas lehet kisebb-nagyobb döntések meghozatalára, – és hát hozunk is, mert kénytelenek vagyunk- vagy ha úgy tetszik fogadalmakra, de ha létezne erről statisztika, valószínű az újév első napjaira esik a legtöbb „sorsdöntő” fogadalom. Ezek többnyire a saját életünkkel kapcsolatos elhatározások és nagyon sokan ilyenkor határozzák el, hogy változtatnak életvitelükön. Több mozgást iktatnak be, valamilyen diétába kezdenek, letesznek valamely káros szenvedélyükről. Ilyenkor a fitnesztermek is teltházzal indulnak, és az áruházak polcain megjelennek a különböző diétás készítmények, illetve a reklámok is az ezekhez a fogadalmakhoz kapcsolódó termékeket népszerűsítik.

Aztán néhány hét, néhány hónap múlva alább hagy a lendület és visszarendeződnek a dolgok. Ennek számos oka lehet, úgyhogy összeszedtünk néhány tanácsot, hogy ne így történjen.

A karácsony az egyik, ha nem a legszebb ünnepünk. A várakozásról, reményről, szeretetről szól, mégis rengeteg izgalommal, stresszel jár. Holmes és Rahe – Thomas H. Holmes és Richard H. Rahe amerikai pszichiáterek- több mint 50 éve jelentették meg az Életesemény Skálájukat, amiben azokat az életeseményeket, élethelyzeteket gyűjtötték össze, amik stressz okozók, stressz faktorok lehetnek. A karácsony, igaz a lista végén van, de náluk is szerepel ebben a “gyűjteményben”.

Sokan küzdenek a bizonytalan jövő miatt egzisztenciális szorongással, de fontos, hogy megtartsuk reakciókészségünket, megküzdési potenciálunkat, megtartsuk mentális és fizikai fittségünket, tettrekészségünket. Ne hagyjuk, hogy a félelmek elhatalmasodjanak rajtunk, ne túlozzuk el a veszélyt!